Építési területből OTTHON

Kedves minket olvasók!

Örömmel tudatjuk, hogy hazaértünk.

2014. szeptember 25. a jogerős használatbavételi engedélyünk dátuma.

Köszönjük mindenkinek a sok kedves gondolatot.

Zsizsik és Moly

Girbe-gurba a padló is

Végül maradt a télikert és bejárat, aminek a frissen leöntött padlóját festeni szerettem volna. Ez inkább amolyan leizzadós művelet volt.
Képzelj el egy gyönyörű fehér rajzlapot. Nincs radír. Nincs több rajzlap. Csak egy. Nem tudsz javítani, ha elrontottál egy vonalat, akkor nem tudod már leszedni a felületről, mert az azonnal magába szívja a festékanyagot a vízzel együtt. Ha meg akarod csiszolni, akkor apedig a felületed lesz foltos.
Szóval, egy dobásom volt. Minden vonalat egy előzetes légzéstechnika, és kisebb fokú meditáció előzött meg...Ez egy közel 40 négyzetméteres rajzlap volt. Jelentem, sikerült!

Organic Project - hogyan készült a legnagyobb girbe-gurba?

Egy előző írásban már meséltem nektek ezekről a faldíszítésekről. Továbbra is vallom, hogy a formával való játék, az áramlások, képek, lenyomatok megjelenítése szimbólumokként, erővel töltik meg a teret. Ez egy ilyen épületben különösen érzékelhető, bár nyilván panelban is működik, ha megfelelően nyúlunk hozzá és magunkhoz adaptáljuk. Ezt tettük mi is.
A falak itt-ott tele vannak ezekkel a mintákkal, se nem túl sok, se nem túl kevés nincs belőlük, úgy érzem, épp annyi készült el, amennyire most szükségünk van, amennyi lenyomat most a házban belőlünk megjelent.
A télikert, a bejárati rész egy nagy tér. Mégsem szerettem volna túlzsúfolni mintákkal, mert annál az ott áramló fény sokkal tisztább. Inkább egy bejáratot őrző formában gondolkodtam, ami köszönti a belépőt és el is búcsúztatja azt, emlékeztetve őt békés létére és végtelen természetére.
Megjelent a falon egy fa, én pedig csak formába öltöttem. Ez az egyetlen minta, ami kilóg az eddigi nonfiguratív motívumok közül, ennek épp itt, így volt helye.
Moly nagy lelkesen begyúrta nekem hozzá az anyagot, ami tökéletes állagúra sikerült.
Ez körülbelül egy 4-5 órás munka volt. Másnap a száradás okozta repedéseket még áthúztam és onnantól készen állt a festésre. A falfesték színe ezeken a képeken nem igazán látszik, ígérem, hozok majd normális géppel készült fotókat is.

Előtte

Indul a törzs feltapasztása

A koronához már létra kellett...Égig Érő Fa

Ilyen sűrűségű az anyag

Látod? Benyomom, formázom, úgymarad.

Mert az anyag is Él.

Néhány órával később

Rózsakvarcokkal díszítve

Aztán Moly lefestette

És most a padlóval együtt így néz ki.
Ez a bejárat.

Két tanzanittal megtartva.

Aranyló augusztus - határidős beköltözés II. rész

Folytassuk, folytassuk...
Az előbb még kapcsolókat gletteltünk, most már festeni fogunk és takarítani, hogy aztán újabb pendomóniumnak adja át a helyét a belső tér. Bár ekkor már nem sok volt a beköltözésig, ez volt a totális agyhalál időszaka esténként, amikor elértük azt az állapotot, hogy nem tudtuk épp hajnalodik vagy esteledik, csak az elvégzett munkák mérték az idő múlását.
Voltak napok, amikor azt gondoltam, ennél már az is egyszerűbb volt, amikor a 8 kupolát ki kellett bontani és újra kellett falazni, komolyan mondom, szerintem lényegesen egyszerűbben értelmezhető elfoglaltság, mint az ember életéhez tartozó megannyi felesleges dolog dobozokba rámolása, a falfelületeken való szötymörgés, amiről pedig már magam is elmondtam, hogy tényleg fontosnak tartom. Mégis, sok ponton fohászkodtam egy jótündérért, aki egy csapásra hangulatos belsőt varázsol nekünk, mert ő legalább tuti nem szúrná el sem a festést, sem a padlót, sem semmi olyat, amit egyébként el lehet és el is szoktak. Jól megtanultuk már, hogy mindig érvényes, ha "elrontható valami, akkor azt el is rontják" galaktikus kivitelezői törvénye.
Szóval, festeni kezdtünk. Illetve Moly nagy erőkkel nekiállt Armageddonra
 hajazó védőfelszereléssel, hogy a szent küldetést véghez vigye. A 700 négyzetméternyi lefestendő felület nem kis meló, főleg ha ezt legalább 2 rétegben kell megejteni. Hős volt. Helyenként még nincs kész a festés, de a kardinális részek megvannak. Az azt megelőző színkiválasztás rémálomszerű problémakörét nem ecsetelném feleslegesen, maradjunk annyiban, hogy a falak színét egy apró ötlet után, egy darab agyag után keverték ki, maradtunk a natúrnál, azzal legalább nem lehet mellényúlni ekkora felületen. Nyilvánvalóan van hatása a környezetünkben lévő színeknek arra, hogy milyen hangulattal bambulunk bele a reggeli ásításfutam közben a háló félhomályába, mégis úgy döntöttünk, ez a szín marad, kész, pont. Mellécsaptunk egy tojáshéjat és ezzel végig is mentünk az egész házon.

Gyakorlatilag ahogy megvoltunk a festéssel, elkezdtük a költözést, ebben a fiúk a segítségünkre voltak. A bútorok elkerültek barátokhoz, rokonokhoz - nehezen tudtam volna elképzelni mondjuk egy sarokülő garnitúrát a kerek nappali közepén. Költöztködtünk, dobozoltunk, dobozoltunk, dobozoltunk, a fiúk pedig lelkesen szállították a cuccainkat. Augusztus 27-én pedig végre itt hajtottuk álomra a fejünket.

Az igazi őrület ezután jött. Mivel még egy csomó minden nem készült el a házban, ezért azután kellett megcsinálni, hogy már beköltöztünk. Ez annyit jelentetett, hogy folyamatosan sakkozni kellett a hellyel, dobozokkal, onnan-ide, innen-oda. Bevallom, akkor sem bántam, hogy már nem az albérlet kényelmében vagyunk, hanem végre a saját magunk kis vackában nyunyizunk össze esténként. Igaz, hogy a fürdő még nem volt készen, volt helyette lavór és vízforraló, de ennek is megvolt azért a rövidtávú romantikája. Moly ezután nagy sebességgel nekilátott, hogy még a szabadsága alatt meg tudjon csinálni néhány olyan dolgot, amire vagy az asztalosnak volt szüksége, hogy haladni tudjon a beépített szekrényekkel vagy azért, hogy növelje a komfortérzetünket. Lerakta egy nagy részen a laminált padlót is, olyan szépen megcsinálta a széleket, hogy szegőlécet sem teszünk fel. Azért sem, mert képtelenség.

Végre elérkezett a nagy nap: a lépcsőkről végre leszedtük a másfél éve rajta lévő fóliaborítást. Érzékeny pillanat volt ez, különösen azért, mert ez a legszebb része a ház központi terének, és ezt kellett a legjobban megvédenünk még a legnagyobb munkálatok közepette is.

A konyhában eközben padlót öntöttünk, és közben elkészült a lépcsőkorlát is a használatbavételi szemlére. 

Szeptemberrel folytatjuk.

A szakma jóhíre - Baumit kontra Zsizsik és Moly

A házban követett elgondolás és a praktikum mezsgyéjén haladva Mollyal arra jutottunk, hogy négyszögletű járólapok helyett, az érintett helyiségekbe öntött padló kerül. Régóta ezt szeretnénk, annak idején ezt még Gergő csinálta volna meg, de nyilvánvaló okok miatt már nem teszi. Nem baj, nem esünk ettől hanyatt, mindenre megvan a saját megoldásunk, a fürdővel is így történt.
Amikor a padlófűtés bekerült a házba, abban maradtunk a forgalmazóval, hogy az általa leginkább hatékonynak ítélt aljzat mindenképpen a gipsz esztrichek csoportját foglalja magában - ezeknek a legjobb a képessége arra, hogy ne csapja agyon a padlófűtés okozta kényelmet és a lehető legnagyobb hatásfokon tudjon részt venni a hőháztartás stabilan tartásában. Beton, vagy bármyilen cement alapú készítmény gyakorlatilag botorság, ha padlófűtésről van szó, mostanra már mi is kiokosodtunk.
Szinte az összes helyiségben, ahová padlófűtés került, a Baumit által gyártott Alpha 2000-est öntötték le. Ez egy 4-5 centiben kiválóan önthető gipsz esztrich, erre 1-2 centiméteres padlóburkolat még rakható. Kedves olvasók, padlófűtésre nem teszünk 2 centis fa hajópadlót, hogy azzal ugye szuperül leszigeteljük a meleget és akkor tuti nem értjük majd, hogy miért nem működik és mit rontottunk el...
A kisműhely sok viszontagságon esett már át. A lebontás és újraépítés után az aljzatot is ki kellett önteni újra és mivel Moly elég sokat molyol a ház azon részében, ezért úgy döntöttünk, beteszünk egy kis részre néhány csík fűtőfilmet. Ez adta utána a logikus következő lépést, hogy leönteni gipsz esztrichhel fogjuk. Beszereztük az anyagot, szereztünk embert - ugyanazokat, akik annak idején a házat önötték -, a munka elkészült, mi pedig ismét elsírtuk magunkat.

Nincs mese, ez a ház minden vele kapcsolatba kerülő embert megpróbál. Az történt, ami - mint utóbb kiderült, már nem az első eset volt - hogy sajnos bizony az anyag hibás volt. Ezt azonban igazából már csak akkor lehet látni, amikor le van öntve, következésképp, nem nagyon működik a garanciális csere piaci elve. F@szkivan. Mit lehet tenni? Felhívtuk, aki öntötte, aki azonnal felvette a kapcsolatot a Baumittal és mivel nem tegnap kezdte ő sem, ezért arról is beszámolt, hogy előfordult már hasonló probléma az anyaggal.
Mondom értem én, de mi akkor most mi a pipacsot csináljunk?
Telefon letesz, telefon csörög, egy kedves hang a túloldalon, Baumitos területi képviselő, aki pár nappal később meg is jelent nálunk.
A tény az, hogy a szóban forgó műhely mindössze 26 négyzetméter, nem ipari méretekről és kuncsaftról beszélünk. Mégis úgy éreztem, pontosan úgy kezelnek, mintha fontos lenne nekik az, hogy itt probléma történt. És így is volt. Ez a 26 négyzetméter a mi kalibrációnkban épp olyan jelentőséggel bír, mint másnak egy egész ipari csarnok és a legszebb az volt a dologban, hogy ők ezt nem csak megértették, hanem el is fogadták és így is kezelték.
A történet vége az lett, hogy mivel annak idején az Élő Házak

által lerakott aljzatok az egész házban legalább 3-4 centis szintkülönbségekkel büszkélkedhetnek, ezért még megvolt az a lehetőség, hogy a műhelyben fennmaradó fél centire pedig egy olyan anyagot öntsünk, amit egyébként a ház előterébe szerettünk volna. Ez szintén Baumit, gipszes, csodás krémes színe van és 2mm-től 2 centiig önthető. Ez a Baumit Nivello Quatro-ja.
Baumiték szó nélkül vállaták nem csak azt, hogy az anyagot biztosítják a részünkre, hanem azt is, hogy a kivitelezés teljes költségét állják.
Szívet melengető volt.
Mindenképpen pozitív tapasztalat volt ez nekünk. Nagy cégről beszélünk, aki a hibákat nem eltussolással igyekszik megoldani, hanem lehetőséget lát benne a fejlődésre és arra, hogy egy valóban pozitív kapcsolat maradhasson fenn gyártó és megrendelő között. A mi 26 négyzetméterünk gyakorlatilag fagyipénz az ők költségvetésükben, mégsem gondolom azt, hogy ezért voltak annyira nagyvonalúak. Egészen egyszerűen kezelni szerették volna a problémát, mert ez a kis eset egy sokkal nagyobb problémára világított rá a gyártónál, amit neki is érdeke szem előtt tartani. Ők ezt teszik.
Szerencsés lenne, ha egyre több ilyen és ehhez hasonló esettel találkoznánk.
Több, mint 2 év építkezés után azt mondom: nem az a baj, ha valaki hibázik. Emberek vagyunk. Egy gyártó is hibázhat pont ugyanígy. A probléma mindig ennek kezelésével van. A nem felvállalással, a szépítésekkel, eltussolásokkal, hazudozásokkal. Ezek azok az esetek, amikre senki nem emlékszik vissza jó szívvel és egészen biztos, hogy aztán soha többet nem fogunk azzal dolgoztatni, aki így viselkedett. Azt gondolom, mindent meg lehet oldani, ha mindkét fél egyenesen igyekszik hozzáállni és itt most ugyanígy gondolok a sunnyogó-majdnemfizető megrendelő típusra is, akiknek ugyanúgy köszönhető az, hogy sikerült részben kinevelniük egy olyan kivitelezői réteget, aki eleve átverésre számítva, már csípőből átveréssel indít és nem csak azért mert egyébként egy sz@rcsimbók.

Szóval, szerettem volna megosztani veletek e kellemes tapasztalást, azt gondolom, jó példával elől járni mindig hasznos. Van még arany, ami fénylik.