Aranyló augusztus - a határidős beköltözés I. rész

Muszáj az augusztust megbontanom, mert annyi minden történt, hogy nem győzném a képeket tölteni egy bejegyzésbe. Így lesz belőle kettő.

Minden munka meghozza a gyümölcsét előbb vagy utóbb. Hogy ez nálunk előbb volt vagy utóbb, azt nem igazásn tudom eldönteni, maradjunk annyiban, hogy valószínűleg pont így volt jó, ahogy volt.
Az albérletünket augusztus 31-ig szerettük volna elhagyni. Mivel volt új bérlő a helyünkre, ezért úgy tűnt, mindenkinek jó, ha ezt a dátumot tartva át tudunk költözni.
Ezeket a sorokat, kedves Olvasóink, már az átköltözés után, az új házból írom. De menjünk szép sorjában.

Augusztus elején már nekikezdtünk a festés első próbafújásának,

ami még csak valódi szötymörgés volt a későbbi hegymenethez képest. Ekkor jött a számomra rémálom: amikor rá kellett jönnöm, hogy krém és krém között is óriási a különbség, egycsapásra elegem lett a színsálákból és kezdtem bepánikolni attól, hogy a végén pont a színe miatt nem fogom magam jól érezni benne. Még volt néhány hetem idegeskedni ezen, és bár ez legyen a legnagyobb problémánk, gondolná most más, higgyétek el, elég nyomasztó érzés, hogy a végén nem szeretnéd - mi legalábbis - agyoncsapni az eddigi munkádat egy pocsék színnel. Szerintem a szín legalább annyira fontos, mint a forma, a kettő együtt pedig végképp döntő jelentőségű.

Közben megérkeztek a szennyvíztartályok, elindult a munka. A Tartályház-tól megrendelt rendszer lerakása pont 4 napot vett igénybe, a keddi nehézkes kezdés után péntekre szépítettek a fiúk. Ez azt is jelentette, hogy onnantól, már bizony lehetett a házban vécére menni - de ennek katartikus örömét még tartogattuk.


Ez volt az az időszak, amikor az esők egymást váltva jöttek-mentek, amikor nem tudtuk, hogy épp elkezdett esni vagy már lassan abbahagyja, mert folyton monszun érzése volt az embernek. Nem mondom, éltünk már szárazabb nyarat is, bár ez nekünk a házat tesztelni tökéletesen jó volt.

Bébiszupercella felettünk

Megindultak a belső szerelések, a villany még káoszos, a vizet véglegesíteni, szóval, volt szöszmötölés

Készül a lefolyó, amit
az Élő Házak elfelejtett

odabenn. Lassan előkészítettük a műhely előtetőinek gerendáit a következő hétre, amikor is egy helyi ács segítségével végre védhető állapotba került a műhely homlokzata és ezzel együtt a gerendák. Újra.
Közben rám várt a remek feladat, hogy a villanykapcsolókat körbegletteljem, mert a fiúk közül senki nem vállalkozott rá. Megértem. Én is sokat szívtam vele, de azt mondom, megérte. Cserébe, négyszögletű helyett kerek villanykapcsolóink lettek. Nem tettem mást, mint hogy a Legrand Céliane kapcsolócsaládból csak a kapcsolókat vettük meg a négyszögletű keretek nélkül, majd ezeket körbeglettem egyenként. Festés után tökéletes látványt nyújtanak.

Elkezdték a hőszigetelést is. Végül 15 centis jó öreg kőzetgyapot mellett döntöttünk. Igen, van millió egy más szigetelés a piacon, de ennél maradtunk. Ebből 15 centi egy 30-as tömör agyagfalon, annyira nem ad azért rossz értékeket, különösen, hogy a látszó homlokzatok a ház teljes felületéből mindössze 1/5-nyi részt vesznek ki, a többi föld alatt van. Azért kiváncsian várjuk a telet, de a mostani hűvös estéket elnézve, a ház a belső hőmérséklete meg sem moccan. Ugyanezen idő közben anyuéknál esténként picit már bemelegítettek, mert az erdő alatt volt

vagy 12 fok. Ugyanígy nálunk is. Csak azt sajnálom kicsit, hogy nem volt igazi nyár, mert akkor picit jobban fel tudott volna amelegedni a ház és lenne miből lehűlnie. Sebaj. Majd jövőre.
Porszívózással és festéssel folytatjuk. Aztán költözés.

Procedúrák - a használatbavétel

Nem olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy erről írjak, de örömmel jelentem, elértük a napot, amikor beadjuk a használatba vételi kérelmet. Jeeeejeee...mérföldkő ez a nap.
Sok szempontból.
Lezártuk az építési naplót. Befejeződtek azok a munkák, amik az engedélyes tervhez kötöttek. Vagyis mostantól építési terület helyett ez újra magánterületté vált. Nincs naplóírás, vasszigor (na jó, az eddig sem volt), szívózás a bejegyzéseken, aggódás, hogy a körzeti megbízott mikor kapcsolja le valamelyik srácunkat a helyi közértben, csak azért mert kicsit jobban lepukkant a szerelésük. Szóval, kalandos volt ez a 2 és fél év. Nagyon kalandos.
Nagy sebbel lobbal belekezdtünk valamibe, amit aztán nagyon megszívtunk, mégis sikerült talpraállni belőle. Most pedig, a dobozolás közben az albérletben, arra gondoltam, megosztom veletek, mi mindent kérnek tőlünk a hatóságok ahhoz, hogy megkapjuk a használatbavételi engedélyt. Szeretem most ezt a szót, még jó sokszor le fogom írni.
Minálunk itt, a következő lista szükségeltetik - csak, hogy ha valaki épp építkezik és épp nincs tisztában ezekkel, akkor hátha a segítségére lesz:

A házon műszakilag az alábbi kitételeknek kell meglennie:

- belső vakolat
- egy fürdő használhatóan
- egy szoba készen
- főzésre alkalmas valami
- szennyvíz
- fűtés, víz, villany

- Le kell zárni az építési naplót. Ez abban az esetben történhet meg, ha a az engedélyezési tervhez kötött munkákat a kivitelező már befejezte. A napló lezárása nálunk még írott formában történt, az azóta változott jogszabályok szerint ez már online megy.

- Kivitelezőnek le kell bonyolítani az építesi terület átadását, vagyis egy nagyon szofisztikált papírjelleggel a terület visszaminősítődik magánterületté. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs többet építésfelügyelet, innentől nyugodtan lehet szöszmötölni a kertben, anélkül, hogy egy merev harcos tekintetű ember kérdés nélkül begyalogolna a telkedre és számonkérne, hogy ki vagy, miért vagy ott és mit csinálsz és egyébként is miért nincs rajtad a munkavédelmi sisak? Kötelezően fehér. Az a nagymenőké.

- Új elem az építési napló összesítő - csak mert eddig nem volt elég papír, amit töltögetni kellett. Ezen tételesen le kell írni az építkezésen alkalmazott szakszervek (kivitelező cég, műszaki ellenőr, felelős műszaki vezető, stb.) nevét, titulusát, tevékenységének időtartamát, csupa olyat, ami csak egy bedarálandó papír lesz egyébként 5 év múlva, egyébként biztosan egy csomó mindenre jó.

- Ki kell tölteni egy csodás statisztikai adatlapot, ami elképesztően felesleges, és sosem tudod, hogy mikor fogják számon kérni rajtad, hogy miért van 4 szoba és egy nappali a házban és ennek négyzetméter szerinti besorolásait miért töltötted ki rosszul. Ez egyébként pont az a papír, amitől agyf@szt lehet kapni, legszívesebbn teleírnám hülyeségekkel, de azt nem lehet...bár lehet, hogy ki kellene próbálni, hogy aztán azt valaki elolvassa-e valaha. Éljünk a bizalommal, hogy ez is egy rettentő fontos papír...

- El ne felejtsük a hulladék kezelési adatlapot - amin fel kell tüntetni, hogy milyen típusú és mekkora mennyiségű volt az a szemét, amit az építkezés során sikerült összehalmozni. Ez egyébként egy nagyon érdekes téma, jön majd egy cikk ezzel kapcsolatban. Meglepő dolgokat tudtam meg mostanában.

- Be kell még gyűjteni a felelős műszaki vezető(k)től nyilatkozatot.

- Közműnyilatkozat is szükséges, elmű, vízművek, bármire vagyunk rákötve, aki lenyilatkozza, hogy igen, az ő rendszerét használjuk. Nagyjából ennyi. Egyébként egy legutolsó befizetett csekk és a közművel kötött szerződés is megteszi. Elműnél ingyen adták, Dmrv-nél 1500 forint volt.

- Nálunk kellett még használatba vételi igazolás a szennyvízről, mivel nálunk házi szennyvíztisztító került elhelyezésre. Ez külön jegyzői hatáskör, majd ezt kell csatolni az építésügyre beadott tekintélyes papírmennyiséghez.

- Kell egy energetikai tanúsítvány. Ezt 30.000 körül, alatt meg lehet úszni.

- És kell egy földmérő, aki elkészíti azt a változási vázrajzot, amivel majd a földhivatalnál felkerül a telekre a ház. Ez kb. 40.000-50.000 forintot kóstál.

- Kell egy igazolás a kémény átvételéről, majd az éves ellenőrzés papírja is.

- Végül pedig kell mindehhez egy 10.000 forintos illeték.

Mindezt azért, hogy valaki hivatalosan is tudomásul vegye, hogy beköltöztél az otthonodba.

Maradjunk annyiban, hogy Magyarország a bürokrácia arany bonanzája. Tudom, ez is értünk van.

Girbe-gurba

A vakolat elkészülte után, elkapott az alkotás utáni vágy. Annyira mérhetetlenül elegem volt már a malteros vödörből, hogy muszáj volt valami lágyabbal foglalatoskodnom. A két évig tartó felesleges küzdelmek, aggodalmak után, most végre lassan egyenesbe érünk. Végre falfestékekben, függönyszínekben és padlóburkolatban gondolkodhatok, bár be kell valljam, sok ponton sokkal jobban élveztem az építést - de hát ez már csak egyéni beállítás kérdése.
Egy napon gondoltam egyet és úgy döntöttem, hogy bár szép dolog a festett fal, mégis van még ezer módja annak, hogyan díszítsük fel. Festmények és egyéb "hagyományos" díszítő elemek itt nehezen jöhetnek szóba, nem csak azért, mert alig van egyenes fal, ahová tehetnénk, hanem azért is, mert elég nehezen tudok elképzelni egy kupolaboltozaton egy négyszögletű képet. Egészen egyszerűen ezek mellett az íves formák mellett hülyén néz ki.
Nem mondom, hogy ez másoknak tetszeni fog, de nem is nagyon fontos. Mi lakunk benne, nekünk kell szeretni és bizony, mi szeretjük.
Nekiálltam és kísérletezni kezdtem, hogyan tudnék olyan dombormintákat varázsolni a falra, ami rajta is marad, nem esik le néhány hét vagy akár nap után, jól formázható, festhető és végtelen szabadságot ad. Így esett a választás a meszes glettre és a vakolatunk keverékére. Ennek megfelelő vizes keverékével kezdtem el dolgozni. Először viszonylag lágy lett az anyag, szívtam is vele rendesen, mégis elkezdtek kialakulni az első formák. A következő adag már érzésből ment és onnantól nem volt megállás. Hol itt, hol ott kapott el a láz és fél órán belül már ott díszelgett az újabb minta. Ezekre aztán a fallal megegyező színű festés kerül, nem lesz külön színezve. Az már nem lenne szép.
Az igazság az, hogy kellene még csinálni, de annyira nagy a hajtás most, hogy egyszerűen most nincs többhöz kedvem. Nem is tudom...talán holnap reggel már megint lesz.
És hogy el tudjátok képzelni, következzenek ismét képek.
Ha valakit érdekel, leírom majd a keveréket és az arányokat is. A többi már csak fantázia kérdése.

Káröröm vagy belső béke

Több levelet és annál is több kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogy mi a helyzet az Élő Házakkal, illetve azokkal, akik áldásos tevékenységükkel több család töknretételéhez járultak hozzá? Lesz-e ebben megtorlás, történik-e valami? Tudom, hogy a nagyközönség vért akar és ez rendjén is van. Lesz is.
Volt idő, amikor a minket olvasók közül is sokan türelmetlenül sürgették az igazságtételt, hogy végre ugye csinálunk valamit, mert az nem lehet, hogy ezek még mindig szabadlábon lófrálnak, anélkül, hogy számot kellene adniuk arról, amit - nem csak velünk - műveltek.
Most, több, mint egy év távlatából, nehéz erre mit mondani. Egyenlőre inkább csak tényeket osztok meg veletek, a mi részünkről még szándékosan nem nyilatkoznék.

Az Élő Házak tevékenysége régre nyúlik vissza. Évekkel ezelőtti áldozatoktól is kaptam már levelet, amiben részletesen vagy csak utalva, de leírják, hogy velük is hasonló dolog történt. Ennek szereplői legtöbbször Válóczy Balázs, Rengei Sándor és Marokházi Gábor. Egyes esetekben ők mindhárman, bár Marokházi Gábor egyedül is képes családokat és házakat romba dönteni, majd utána halál nyugodtan osztogat ingyen öleléseket a körúton, telve ájtatos követőkkel. Ez a séma egyébként a másik kettőre is igaz, a szart-csináltam-de-az-már-a-hátam-mögött-szóval-ha-nem-veszek-róla-tudomást-akkor-az-nincs-ha-meg-valaki-megkérdez-vagy-letagadom-vagy-másképp-mesélem-el klasszikus esetei. Nincs ezzel baj.

Ezek a spirituálisan igen fejlett egyedek egy dologról feledkeznek csak el - ami engem valahol épp megnyugtat: mindabban, amit tettek, már lefektették az ítélet alapjait. Semmit nem tudnak nem megtörténtté tenni, ennek súlyát görgetik tovább nem csak ebben az életükben.
Ez nyilván nem azonos az evilági igazságszolgáltatással és reméljük, van még olyan.
S hogy mi újság azon a fronton? Csak azok kedvéért, akik naprakészek szeretnének lenni Élő Házak ügyben.
Legyen annyi elég, hogy sokáig latolgattam magamban, hogy vajon az okoz-e békességet, ha Buddhaként ülve szemlélem az egészet, megbocsájtom és az életre bízom (magyarul baromira nem teszek semmit) vagy az, ha rájövök, hogy nem Buddhának kell lennem, hanem Eszternek és azért kell kiállnom, ami saját határaimon belül sérült. Harag sem kell, hogy legyen bennem, csak annak a tiszta kimondása, ami ebben megtörtént. Nem dolgom, hogy ítélkezzek felettük, azt megtették ők maguk és megteszi majd más is... Hallgatni azonban nem fogok, mert az sem lenne igaz...Részünkről ennyit mondanék előljáróban. Az, hogy személyként véleményt formálok róluk, legyen a hozzám tartozó egóm luxusa. Köszönöm.
Ezen kívül? Van egy másik család, akik fogták magukat, nem cicóztak, elmentek a rendőrségre és büntető feljelentést tettek. S hogy miért?
Képzeljetek el egy 3 gyermekes családot, tipikus tisztességes emberek, a harmadik gyerkőc akkor még a mama pocijában. Építkezés indul. Illetve valami olyasmi. Némi hitelt is kellett felvenniük, de ez ugye normális manapság. Élő Házak nagymellénnyel kiáll, téglákat gyárt, okoskodik, magyaráz, majd az általuk kiszabott határidőre nem hogy a házzal nem készülnek el, hanem otthagynak egy szarul kiöntött alapot a préri közepén, pénz meg nincs. Se elszámolás. Se számlák. Se semmi. A felszólításokra a fülük botját se mozgatják, ha meg igen, akkor az nesze semmi...A család azóta is a hitel törlesztőjét fizeti az 60 négyeztméteres panelban ülve - se pénz, se ház.
Szóval, kiscsalád beballagott a rendőrségre és végre elsőként megtették azt a feljelentést, amit előttünk már többeknek meg kellett volna tennie ezek ellen.
Olyanok, akik a hozzá nem értésükkel másokat megkárosítanak, majd utána arról nem akarnak tudomást venni és máshol megint újra és újra eljátszák a fasza gyereket. Szubjektív vélemény.
Nemsokkal később ebben az ügyben én is vallomást tettem - már nagyon vártam.
Újabb hazugságok láttak napvilágot, a nyomozóval a szemünket forgattuk néha. Részletekről szándékosan nem írok.
Az ügy folyik tovább, a nyomozás tart, mindenképpen írok majd a végkifejletről, mert úgy vélem, egyrészt sokakat érdekel, másrészt talán van még olyan, akit érint. Ha valaki mégis úgy érzi, szeretne még csatlakozni, e-mailben jelezze nyugodtan, akár információknak is örülünk. Persze tudom...ebben a világban az emberek félnek kimondani, ha valami igazságtalanság történt velük. Kerülik az ilyet. De ennek nem kell mindig így lennie.

S hogy mi teszünk-e valamit?
Igen. Fogunk.

Folyt. köv.