Márciusi szöszmötölés

Telnek a hetek, a tavasz megállíthatatlanul szállítja a jó időt. Nehéz egy helyben ülni, bár pénzünk most nincs nagyon arra, hogy haladjunk, de tessék-lássék mindig összehozzunk valamilyen látványosan végezhető munkát a magunk megnyugtatására. Mert nem úgy van az a mi házunk táján, hogy nem történik semmi.
Pár hete végeztünk a gyümölcsfák metszésével, ezek közöl a meggyek és birsek lettek rettentően megnyesve, a lemetszett ágakból több újabb gyümölcsöst össze lehet ütni.

Megpattantak a rügyek is, a környező szomszédoknál itt-ott gőzerővel megindult az ész nélküli permetezés, nem baj, hogy csak 6 méter széles telkem, mert a permetszer az olyan, hogy megáll a kerítésnél. Boldogság. A tökelütöttje mindezt olyan széliránynál műveli, hogy az sem zavarja, hogy a szomszédjában boldogan legelésznek a kecskék, lovak...Az emberi hülyeség nagy tanítómester, na...
Szóval, mi sem voltunk különbek, mi is a hátunkra csaptuk a "permetezőt" és nekiláttunk fújni. Már második éve használjuk ezt a szert (nagy kiszerelésben is kapható), amit igazából locsoláshoz használnak talajjavításra, kicsit olyan, mint mikor mi, emberek kefírt vagy joghurtot eszünk a bélflóra rendbetételére. Szó mi szó, az anyag tényleg jól működik, a gyümölcseink mindenhol makk egészségesek voltak és a hozam is ugrásszerűen megnőtt. Amikor a telket 3 éve megvettük,

a birsen alig volt gyümölcs, ha volt is, apró volt és foltosan beteg. Tavaly már alá kellett dúcolni az ágakat, mert földig húzta őket a gyümölcsök súlya.
A jóidő beálltával, a fű is nőni kezdett a házon, a föld az utóbbi 3 hónapban olyan mértékben tömörödött össze a sok csapapdéktól, hogy egyértelműen megszületett a döntés: még rakunk rá földet, mielőtt belepi valamilyen növénytakaró, amitől majd még nehezebb lesz a lapátolás. El is jöttek a fiúk, egy nap alatt kszen voltunk az egész munkával, tulajdonképpen csak a kupolahátakra kellett még földet hordanunk.
Közben a házat körkörösen tartó pillérek pontjainál, földbe szúrt fákkal mértük a föld vastagságát. Ez is egy hozadéka sajnos az Élő Házak kártéteményének, ugyanis csak meghatározott vastagságú földet szabad feltöltenünk a kupolák közvetlen tetejére, ahol a legfontosabb - hiába lehetne, sőt kellne többet a szigetelés miatt - nem lehet. Jupiii!... Szóval, maradt a helyenként 50 centis átléphetetlen álomhatár. Pont. Hőtechnikai szakértő kollégánk számolása szerint az áttörés 60 centi után jelentkezne, de hát erről csak álmodunk. Az egyetlen vigaszunk a két kupolaréteg közé berakott hőszigetelés és az a hőtükör, amit a kupolahátakra fújtunk még a vízszigetelés felrakása előtt. Idővel majd a növénytakaró is besegít, addig türelmesen várunk...
Miután felkerült a föld, megejtettünk egy 2 napos gereblyézést, mielőtt tötmörödni kezd - sokkal könyebb frissen elsimítani. Ezután majd egy kis fűmag vagy valami hasonló. De legalább sima a terep. Mondjuk ezt az 500-600 négyzetmétert elgereblyézni igen meditatív tevékenység volt, ennek ellenére messzire hajítottam a gereblyét, amikor készen lettünk.

Előtte

Utána

Közben festettünk is. A nagy, házbelsőt illető tervezgetések

közepette, elkapott minket a hév és Mollyal végre felfestettük a házszámot a villanyórafal hátuljára, de itt nem álltunk meg. Annyira belelkesedtem, hogy le sem tettem az ecsetet, amíg össze nem pacsmagoltam az egész falat. Jó volt egy kis gyakorlásnak, különösen azért, mert a ház padlója is saját festésű lesz majd helyenként, ahol nagy valószínűséggel improvizálni is kell majd. A végeredmény egészen megnyugtatott, aznap délután már több kirándulócsoport állt meg a kerítés előtt és mosolyogva nézegették az új művet.
Tervezgetünk, tervezgetünk...ha minden jól megy, májusban meglesz a teljes belső vakolás.