Az elmúlt egy hónap csendje nagyon szokatlan volt. Nem voltak reggeli őrületek, szaladások a helyi tüzépre, kora reggeli telefonok 5 órakor Gyulával a radarkép színeiről...- egyszerűen csend volt.
Végre nyugodt csend. Bevallom, idejét nem tudom, mikor éreztük utoljára azt, hogy megpihenten nyújtóztunk vasárnap és nem a házhoz szaladtunk dolgozni. Édes a pihenés, nem mondom, az első néhány napot pizsamában nyomtam, meleg takaró alatt, filmeket nézve, kicsit kényeztetve magam és Achit, minden apró dologban újrafelfedezve azt az értéket, amit a rohanások és aggódások olyan könnyen mosnak el.
Ma írok Nektek újra. A mai nappal magunk mögött hagyunk sokmindent és sokmindenkit. Szemrebbenés nélkül.
Ma van épp egy éve, hogy a műhely összedőlt. Ma egy éve indult az a lavina, ami kishíjján minket is magával sodort. De ez nem történt meg. Sok segítséggel, szeretettel, becsülettel tovább tudott menni az, amihez annak idején hozzáfogtunk.
Holnap pedig ünnepelünk. Holnap lesz a 35. születésnapom. Nem betonozni fogok és műhelyt menteni mások balgaságai miatt, mint tavaly, hanem ünnepelni. Megülni annak születését, ami a világunkban változásként végment. A ház áll, a műhely újraépült. Mi is újrateremtettük mindazt, aminek alapjai elmozdíthatóak voltak és váltak ezzel bizonytalanná.
A ház csendben várja a folytatást. Mi is. Az elmúlt egy hónap a megbolygatott, ambuláns beavatkozások nyomán keltett hullámok rendeződéséről szólt. Csendben fűtögettük a kemencét, minden nap lejártunk a házat megnézni, nem hagytuk magára. Az áztató esők jótékonyan tömörítették a földet mindenhol, egyre jobban alakul a terep. Egyetlen apró beázás jelentkezett.
Achival épp azon merengtünk, hogy mekkora a kontraszt a tavalyi évhez képest. Tavaly ilyenkor lepedőnyi ázásfoltok voltak a falakon, alig lehetett száraz részt találni, a gárda pedig bambán állt felette. Most minden száraz, egyetlen helyen, egy nagyjából 2 tenyérnyi részen kukkantott be jótékonyan egy folt, jelezve, hogy hol a gond, amit Gyuláék azonnal elhárítottak. Azóta már ez is kiszáradt. Minden rendben. A felső kupolarendszeren, ahol tocsogtunk a vizes sárban, a szigetelés meg sem mozdult. Minden száraz, a házban meleg van, a földet visszalapátolták azon a helyen, ahol a beázást észleleték, elgereblyézték és minden elsimult.
Boldogan várjuk a tavaszt, fákat és szőlőt metszünk, virágokat ültetünk, tervezgetünk. Mert végre ennek van itt az ideje.