Mint minden kivitelezésnél, itt is érvényes a nulladik alapszabály: más kárán tanul az okos. Nem tanult.
Melodráma következik több felvonásban.
Történ ugyanis, hogy tavaly, nagyjából ilyentájt, elkezdték lerakni a fiúk az alapra a bentonit szigetelést. (Többször esett már róla szó, a bentonit cimke alatt, mindenki megtalálhatja a hozzá kapcsolódó bejegyzéseket.)
Akkor még nem tudtuk, amit most. Nem is sejtettük. Bár tulajdonképpen szinte predesztináltan történt mindaz, aminek az első
lépéseit akkor még gyanútlanul tettük meg.
Tehát, vissza 2012. napsütéses májusába - a mostani májust elnézve visszasírjuk azt a csodálatosan napsütéses és jelentős csapadékot nélkülöző hónapot. Lassan majd kiderül, miért...
Tavaly nagyjából ilyenkor (igazából kicsivel előbb), megtörtént az alapkiöntés, drénrendszer kialakítása és elérkezett az ideje, hogy az első sort lerakjuk. Hosszas vívódás előzte meg ezt is: Ytong kontra Liapor - végül az Ytong győzött. Nemes egyszerűséggel éppen akkor azért, mert Liapor nem volt az országban, ráadásul Ytong kedvezőbb tulajdonságokkal bírt néhány szempontból. Mielőtt azonban elkezdtek volna kígyózni az Ytong sorok, le
kellett tenni a vízszigetelést. Az Ytong alá. Nevezetesen: egyenes szakaszon darabolásmentesen, ívesen hajló falak alatt pedig kisebb-nagyobb darabokra vágva az ívtől függően. Már itt is nagyon jól begyakorolható lett a bentonitszőnyeg egyik létfontosságú kezelési elve: megfelelő ráhagyással átlapolni, a lapolást saját anyagával megszórni. Ment az, mint a karika, a csapás később jött...
Az elemeket aztán hamar felszórták az alapra, bár a néhol 80 centis, trapéz keresztmetszetű, vasbetonmagos tartópillérek alapjának kialakítása okozott némi puzzle-érzést...."az-előbb-raktam-össze-te-nagyon-gyász-erre-nekitolod-a-talicskát-nemhiszemel..." Hát, igen. Ez előfordult.
Lassan aztán belejöttek a fűrészelésbe, darabolásba, ragasztásba, toldásba. Sosem gondoltam volna, de tény, hogy létezik külön fűrész ahhoz, hogy Ytongot vágjon az ember. Ezzel a tudással is gazdagodtam akkor. Már nem halok meg hiába. Mindenesetre napról-napra egyre nőtt a fehér csík hossza az alapon, szépen rajzolódott ki néhány helyiség is. Tovább dübörgött az építkezés rendületlenül a következő felvonásig...
És így néz ki a bentonitszőnyeg.
Portré.
És így néz ki felrakva.
A ház nyugati oldala, az emelettel. A tetején raklap csendélet.