Drénrendszer - ismét.
Vizenyősebb területeken, mint például vízgyűjtőterületes, dolomitos-mészköves lankákon, ahol egy-egy eső után szivacsosan klaffognak a fűcsomók még a domboldalakban is, vagy jelen esetünkben földbe épített létesítményeknél a víz ellen való védekezés több szinten, módon és ponton javallott. Erősen.
Az ennek egyik ALAPvető tartozékaként megnyilvánuló drénrendszer, ha még oly egyszerű konstrukciónak tűnik is, bizony sok esetben hozzájárul ahhoz, hogy a pincében télen pihenő vizipisztolyt ne lehessen helyben újratölteni.
Előző, információs értékű bejegyzésemben már szőr mentén taglaltam ennek mikéntjét, most azonban szeretnék veletek néhány képet megosztani a kivitelezésről.
Jahj, de szeretem ezt a szót...
Lépésenként vesszük sorba. Csak.
Az alaptest körül ásnak. Azért ásnak, hogy legyen helye annak, amiről eddig beszéltünk.
Ez az ásás nem egyszerű művelet, az egész rendszert a ház síkjából kifelé lejtetni kell.
Aztán geotextíliát fektetnek le.
Erre kerül a cső. A vége kilóg a rendszerből, ezen keresztül tud majd elfolyni a víz. (Legközelebb kéretik a megrendelőnek hosszabb csővéget hagyni és nem olyat, ami egy méterre végződik a háztól. Köszönettel. A Szerk.)
Ezt újra begbugyolálják geotextillel.
És erre jön a kavics. Sok.
Majd ezt betakarják a helyesen szabott, a gödör szélén jóval túlnyúló - újra mondom - geotextillel. Ennek szerepe az, hogy felfogja az esetleges bemosódásokat, amik egy idő után eldugaszolnák a dréncső apró lyukait.
És tárám...Kész.
Az egész művelet néhány nap alatt elvégezhető, kis létszámú, kevésbé lelkes munkaerővel is.
Szerencsére ezidáig még nem láttunk vizet kijönni a cső két végén - ami két dolgot jelenthet.
Vagy nem működik a rendszer vagy nincs az alaptest környékén víz.
Én ez utóbbira szavazok.