2012. május - éljen május elseje!

Kinn dübörögnek a mínuszok, most mégis egy olyan hónapról írok Nektek, ahol erősen megizzasztott bennünket a hőmérséklet. Néha nem csak az.
Bár februárt írunk, és a kerti kúton ekkora jégcsapok lógnak, mégis tudom, érzem, hogy nemsokára elindul

a melegedés, lassan és megállíthatatlanul vége szakad a télnek.
Nem bánom nagyon, bár ez a tél elég kíméletes volt velünk, már ami a hőmérsékletet illeti. Csapadékban nem volt hiány, és bár szép dolog a hó, de sokan közülünk kerültek bensőséges kapcsolatba a nagyüzemi hólapátolással a ház tetején, hogy egy-egy beázást megelőzzünk.
A nagyja még hátra van, amint elindul majd a tavaszi olvadás és esők, de reménykedünk.

Szóval, május. A 3 hetesre tervezett téglagyártásról, már meséltem.

Arról is, hogy ez nem 3 hét lett. Reményeink szerint Vezetőség akceptálta a megszerzett tapasztalatokat az ehhez szükséges idő legközelebbi, viszonylagosan
helyesen kalkulálását illetően...
A munka ünnepét mi sem hagytuk tennivaló nélkül.
Családi nap kerekedett az építési területen, mégpedig azért, mert Vezetőségi Sándorunk és kis családja úgy döntött, élen a 3 fiatalkorú magonccal, hogy belekóstolnak a téglagyártásba - mint utóbb kiderült, tették ezt a beígért zsebpénz kecsegtető reményében. Az ígéret szép szó, ha cseng még inkább, de úgy tűnt, jobban örülnek, ha ropog...felülről vertük

a 30 fokot aznap, a 3 ifjonc mégis szó nélkül pakolta a téglákat, Sándorunk lapátolt, a lányok az árnyékból szurkoltak.
Hamarosan D. Csaba is megjelent a helyszínen néhányadmagával, gazdagítva ezzel a szurkolók táborát, az ő erőssége egyébként a marketing és miegymás, ami az építési területen általában jellemzően a dokumentálást és a "hajrá" om-ozásra hajazó ismétlését jelenti. Hümmögni is nagyon tud.

A kora délutáni órákban már a tikkadt szöcskenyájak sem legelésztek, az összkép kiürült, és már csak itt-ott

Rodin Gondolkodója 36 fokban

heverő lapátok és öntözőkannák jelezték, hogy előtte ott munka folyt. A társaság behúzódott a cseresznyefa alá, ami jellemző gyűjtőponttá vált az építkezés alatt. Ez lett az ebédlőnk, itt előszeretettel dőltek el a fűbe, vagy ücsörögtek  kicsit a padon.
Délután már alig éltek, így egy kisebb uzsonna után szétszéledt a csapat.
És másnap folytatódott a munka.

És az egyik kitikkadt, de pozitív hozzáállású munkaerőnk.