Van az úgy, hogy esküszünk a bentonitra. A bentonitszőnyeg jó. Nagy találmány. De a találmányoknak is van árnyékos oldala, amit mindenki hajlamos elfelejteni, ez pedig az emberi tényező. Ahogy a férjem mondaná, amikor a saját fejlesztésű programjában hazárdírozik az irodai munkaerő, olyan anomáliákat produkálva, amiktől nem csak a szemöldöke szalad fel:
- Az emberi hülyeség ellen semmit sem lehet elég biztonságossá tenni.
Nagy igazság. Axióma.
A bentonit is itt vérzett el, szegény, azért, mert a túlmisztifikálás túlbecsüléshez is vezet.
...jóanyagezhajítsdfelaztkészmegfogjaezavizetmindenhogyanhehe...
Nem fogja meg. Élő Házak-féle szakértelem. Faszkivan.
Sárdagasztás alulról, felfelé több szólamban imádkozva 5 percben. Egyébként egy egész napban.
Történt ugyanis, hogy a fentebbi amatőroptimista hozzállással és néhány oda nem figyelt kihagyott téglasarokkal sikerült ebben a nagy olvadásban a házat is megolvasztani. Ma reggelre egy boltív már omladóban (erről szándékosan nincs kép), a falakon négyzetméternyi foltokban köszönt be a hó, kívülről a "b.megnemhiszemelhogyeztnemvettükészre" erősítette az egyébként is vizenyős hangulatot.
A háttérben a segéderő dokumentál |
Sándor, Gergő és jómagam sízoknival bélelt gumicsízmában dagasztottunk, vájtunk árkokat vagy dobtuk el a lapátot, mert a beleragadt agyag lendületből elvitte, ahelyett, hogy levált volna róla. Nemhiszemel...
"...és Én szétválasztom a vizet az agyagtól!" |
Végül egy 40 méter hosszú és 12 méter széles takarófólia adta meg a megoldást. Érdekes. A következő néhány hétben meg nem tud oldódni a dolog, de legalább valamennyire védve lesz attól a csapadéktól, aminek még elébe nézünk. A többiről majd száradás után. Arra mondjuk egyik idióta sem tudott válaszolni, hogy miként történhetett meg az, hogy a remek kivitelezés után ilyen ázások jelentkeznek az épületben, csak álnak felette bambán.
Rezeg a léc.