Egy ekkora telek az ide látogatókat legtöbbször a méretével nyűgözi le, mi viszont a temérdek melótól ájulunk be nap mint nap. A közel 30 gyümölcsfa, bokrok garmadája az elmúlt évtizedben igen kevéssé volt rendben tartva a kötelező fűnyíráson kívűl. A valaha nagy gonddal metszett fák mára már úgy néznek ki mint kócos, depis öreglányok, a fordrászat erősen javallott. Nekikezdtem.
Fákat metszek, néha a kertész bácsinktól kérdezgetve, aki most már bátran magamra hagy a dologgal. Termőrügyek, vízhajtások, monília, harmatgyökér...nem volt mese, meg kell tanulnom.
Mára ez a szép meggy jutott. Még tavaly is, amikor sorsára hagyva állt, csüngött rajta a sok gyümölcs. Jó fajta. Most kapott egy kis fiatalítást. Egész nap melóztam rajta és még mindig nem vagyok kész, holnapra még maradt egy kis kozmetikáznivaló.
Tapasztalatlan zöldfülemnek egy fa kb. másfél - 2 nap. Mentségemre legyen mondva, hogy tényleg cudarul néznek ki. Aki pedig ismeri a meggyet vagy a szilvát, az tudja, hogy bosszantóan be tud sűrűsödni egy idő után, annyira, hogy ha az ember felülről beejtene a koronájába egy babszemet, az alul már nem esne ki.
No, itt tartok most, holnap folyt. köv. Aztán nyergelek a következő fára. A változatosság kedvéért az is meggy.