Igen, a téglák helyben készülnek. Izgi.
A monoton, mint hangulatleíró szó, itt új értelmet nyer a következő 4-5 hétben, azt hiszem. Legfőképpen azoknak a törzsbélieknek, akik naponta legalább ezerszer emelik fel a lapátot ugyanazzal a mennyiségű agyaggal, vagy azoknak, akik egyenként, türelmesen pakolják a kész téglákat katonás rendbe, hogy aztán szépen kiszáradjanak. Hogy mi történik a kettő között, arról később. Ilyenkor néha, én, mint a törzs tápegysége, elmegyek vadászni és egy fél malac feldolgozott alkatrészeivel visszattérve tüzet rakunk és szalonnát sütünk. Mostanában ezt úgy mondaná a HR-es, hogy csapatot építünk. Különböző érdekeltségű és hovatartozású törzsbéli szívja el ilyenkor a békepipát. A monotonitás köztudottan nem sok mindenre van jó hatással, a társas kapcsolatok pedig semmiképpen sem tartoznak ezek közé.A törzs tápanyagellátásánál mindenképpen tekintettel kell lenni arra is, hogy férfigyomorról van szó. Itt a light, a zsírszegény, a csökkentett kalóriatartalmú fogalmak ismeretlenek - vagy legalábbis azok kellenek, hogy legyenek. Bármi, ami nem volt jelen már a nagymama konyhájában is 40 éve, nagyjából kieshet a repertoárból. A kuszkusz és zabpehely nem jó választás. Így a képen látható gyanús állagú, színű és szagú, szörp halmazállapotú lötty sem képezi a napi folyadékbevitel részét. Annyi bizonyos: enélkül a 2 decis nélkül nem állna a ház. Lehet találgatni.
Mára ennyi, Lepke kutya jelezte, hogy elég az írásból. Nincs mese. Jó éjszakát mindenkinek!
