Amikor a rönkök megérkeztek még hó volt és zimankó, most meg már kacsingat a tavasz, robbanás előtt a korai rügyek. Hiába, megállíthatatlanul megy az idő.
A 24 tonnás kamion ugyan kicsit nehezen fordult a kis utcában, de valahogy minden megoldódott. A JCB is szegényebb lett hirtelen egy hidraulika tömlővel, de arra is gyorsan megérkezett a megoldás és körülbelül másfél óra alatt lepakolták a fát. Döbbenet.
A méretüknél fogva ezeknek a rönköknek a súlya akár a fél tonnát is elérheti emberi erővel igen körülményes őket mozgatni, a JCB azonban könnyedén balettozott velük körbe.
Arra, hogy a fiúk, akik lekérgezték miket emlegettek, miközben ezeket kellett kézi erővel emelgetniük, hát, nem térnék ki...
Aztán ástunk. És még mindig ásunk. Veteményeskertbe kezdek, először életemben, a hozzá kapcsolódó nagy mennyiségű ismeretanyagot próbálom összegyűjteni még most is. Döbbenetes számomra, hogy ezt valamikor az öregek fejből nyomták, miközben én excel kereszttáblázatokba gyűjtöm a tudnivalókat. Majd 30 év múlva biztosan nekem is menni fog. :-)
Kész szerencse, hogy a telekszomszédunk lovakat tart, a trágyázás igen könnyen megoldott dolog.
Na, mára ennyi, megyek tovább ásni ebben a gyönyörű időben!
