Kellenek-e közművek?

A válasz lehetne egyértelmű nem.
Hiszen minden viszonyítás kérdése. Hogy mire is van valójában szükségünk? Egy nagyon fontos dolog azonban ebbe mindig beleszól: mennyi pénzünk van erre a NEM-re?
Milliók kérdése és telepakolhatjuk a házat, napelemekkel, napkollektorokkal, szélkerekekkel, kemencékkel, infrapaplannal - csak győzzük. Hogy ezekből mégis aztán melyik lesz a befutó, az két dolgon múlik:
- mennyit tudunk szánni rá?
- milyen megoldásoktól vagyunk hajlandóak elszakadni?

Nézzük először a legnagyobb kérdést: fűtést. Nem tartom például feltétlenül előremutató megoldásnak a gázfűtés bevezetését Romantik radiátorokkal egy földházba...  Szeressünk inkább bele egy kemencébe, egy cserépkályhába vagy oldjuk meg COGeN erőművel? A piac óriási és zavaros. Képtelenség csak egy dolog mellett letenni a voksunkat, hiszen akárhogyan igyekszik is a technika, még mindig nem megoldott, hogy a semmiből, jó hatásfokkal meleget állítsanak elő. Ez pedig, a mi éghajlatunkon igen csak fontos kérdés. Bár tekintettel ezen házak sajátos hőtartó tulajdonságára, kevesebb befektetett energiával jobb hatásfok érhető el, mint egy hagyományos háznál, azért mégis vannak napok, amikor a fűtés nélküli 13-14 fok igen kellemetlen élmény tud lenni...Az egyszerűbb elképzelés azt mondja: hát akkor toljunk a házba egy - két kemencét és fűtsünk fával.

El tudjátok képzelni, mi maradna az erdőkből, ha mindenki elkezdene fával tüzelni? Így is Magyarországon a legkisebb a megőrzött erdőterületek aránya Európában...
Nagy dilemma nekünk is a fűtés. Elmondom, miért.
Fűthetek fával. Füstölök is, és most már minden 4. állampolgár ezzel melegít. Nincs az a mértékű erdőtelepítés, amivel ezt pótolni lehetne.
Fűthetek ilyen-olyan kazánokkal. Ezeket megint csak etetni kell.
Fűthetnék COGeN erőművel, ami még villamos áramot is termel, de ezt is ugyanúgy etetni kell, olajjal, gázzal, szénnel, fával, valamint néha azért a benne csücsülő litium ionos akkumulátort sem árt cserélni...Környezetbarát? Nem, mindenesetre nagyon hatékony.
Fűthetnék napkollektorral felmelegített melegvízzel, de vajon milyen sűrű annak is a szervízigénye és mennyi napkollektort kell felszerelnem, hogy egy egész családi házra való fűtéshez szükséges melegvíz mennyiséget elő tudjak álltíani a márciustól októberig tartó főszezonban?...Igen sokat.
Fűthetnék biomasszával is, ha lenne annyi, amennyi ehhez kell. A kidobott narancshéj és a levágott fű nem hoz meleget.
Ésatöbbi, ésatöbbi....

Fáj beismerni, de a tökéletes megoldás nem létezik, csak közelítenek, de mindegyik alapja a gépesítés. Ez az éghajlat, amire születtünk, egyszerűen csak HIDEG. Egy pontig egész jól lehet vele versenyezni, de arra még nem volt példa, hogy az ember, tartósan győzedelmeskedett volna a természet felett. És ez így van jól.



Az elektromos áram termelés megint ugyanez a fáma, a napelemektől a sokmillióra rúgó házi szélerőművekig...
Mi kell még? A víz például egy egyszerűbb megoldás: ha van kút, akkor kérdés nincs.
A csatorna pedig megint másodlagos lehet, egy új megoldás által.

Egy ilyen röpke közműkörkép után, elmondhatom, hogy még mi is bajban vagyunk. Sok megoldás még nem tiszta, és nehéz a sok rossz közül a kevésbé rosszat választani...Kiderülhet mégis: nagyban lehet függetleníteni magunkat a közművektől, ha mondjuk nem a belvárosban élünk és olyan szerencsénk van, hogy saját kuckó építésére adjuk a fejünket valahol, icipicit már vidéken. És akarjuk is.
A műszaki engedélyeztetés a helyi varázslókkal egy másik történet, sajnos ők lgtöbbször a régi "vallás" hírnökei, és nem minden esetben látnak szívesen új, de mégis környezetbarát dolgokat. Ennek a miértjén már nem töprengek.

VII. lecke: a közművek - a villany

Arra gondoltam, talán nem én vagyok az egyetlen, aki azzal szembesül egy telek megvásárlása során, hogy valamilyen közmű nincs bekötve. Vagy semmilyen - függően attól, mennyire nomádra vettük az irányt azt a területet illetően, ahol aztán élni szeretnénk. Természetesen, mint minden, az is pénztárca függő, hogy mennyire szeretnénk a közművektől függetlenedni és az is, hogy ezért miről vagyunk hajlandóak lemondani.

Nálunk nem volt elektromos áram a telken. A vizet az előző tulajdonos már rég bekötötte, de villany nem volt, ami azért sajnos vagy nem, de némiképp feltétele lehet az építkezésnek. Persze mindent lehet kézzel csinálni, de nálunk ez nem volt kérdés: bevezettetjük.
Hozzáteszem, azt gondolom, a legkevésbé kacifántos közmű a villany. Adott jó esetben egy közeli pózna, amiről behúznak egy madzagot. Ahhoz a telken hozzákötnek egy szekrényt, amibe megbeszélés szerinti számban és erősségben kerülnek bele a fázisok és tádám! Kész.
Nem. Nem ilyen egyszerű, pedig tulajdonképpen csak ennyiről van szó.
Egészen pontosan augusztus elején mentem be először az ELMŰ-höz. Csókolom, villany kéne.
A frissen vásárolt telek adás-vételijével és a földhivatalból frissen kikért térképmásolattal a kezemben, boldogan, tele bizakodással ültem az ügyintéző előtt. Aztán jobbnak láttam, ha jegyzetelni kezdek, ugyanis már a felénél elvesztettem a fonalat.
Szó mi szó, mire kijöttem, elkeseredtem, összezavarodtam, és a nagy magabiztosságom is elpárolgott egy időre.
Első lépésben, kb 3-4 hónap, mire bevezetik. Ez rendben is van, ezt minden közműnél eljátszák.
Majd "bejelentettem az igényt", ami annyit tesz, hogy az adott helyrajzi számra rögzítették a tulajdonos kérését. Hamarosan ezután kapok egy értesítést arról, hogy az egész sztorit tudomásul vették, ekkor be kell menni megrendelni. Ekkor jön a "hány fázist szeretne, csókolom?"....he? Gyors telefon az építésznek, kivitelezőnek, mit tudtam én...
Ezután az ELMŰ-nél megtervezik a dolgot, vagyis kitalálják, hogy milyen hosszú madzag kell majd nekik és azt hol kell majd bekötni. Ehhez kijön két ember és mint a szempillantás, felnéznek azt utcai póznára, majd a telekre, körberohannak egy mérőszalaggal, majd kiszámolnak egy - nálunk - 21 méteres távolságot, rögzítik, aláírsz, elköszönsz, sosem látod őket többet.
Egyszercsak kapod az értesítést megint, hogy elkészült a tervezés. Ó-ó...Ismét irány az ELMŰ, ahol jó szerencsével már az első alkalommal a kezedbe nyomnak egy listát, a környékben fellelhető villanyszerelőkről. Minősítettek ám, kérem szépen, nem akármilyenek. Na, fülön kell fogni egy ilyet és szólni neki, hogy Te leszel az a szerencsétlen, akiről nemsokára hivatalosan lerabol az ELMŰ 300.000 forintot, legyen olyan kedves és segítsen ebbe bele.
Ekkor a villanyszerelő is nekiáll, tervezget, majd előáll a legkülönfélébb megoldásokkal 150.000-től 400.000-ig, Te pedig választhatsz. Aztán kereshetsz egy kőművest  - ha rám hallgatsz, a villanyszerelőre bízod az egész ügyet -, aki majd felépíti a fogadó falat, ahová a szekrényt teszik majd. Nem, nem csak egyszerű falról van szó, elektromossági nagyhatalmunk már régen kitalálta azt is, hogyan kösse szabályokhoz még a tégla színét is, amiből készíteni kell - jobb ezt olyanra bízni, aki már csinált ilyet.
Ha elkészült a fal, egyszercsak jön a telefon egy egészen új szereplőtől, hogy "csókolom, jönnénk ám ásni"- vagyis elérkezett a várva várt pillanat: bekötik a villanyt. Novembert írunk.
Egy 4 órás műveletben földkábelt fektetnek - mi nem akartunk légvezetéket. Majd a villanyszerelő még molyol, Te aláírsz és egyszercsak megtörténik a csoda. Ha bedugod a flexet a konnektorba, működik.
Ehhez a következő dolgokra volt szükség:
- négyszer kellett bemenni az ELMŰ-höz
- egyszer a földhivatalba
- csatlakozási díj: 72.000.-
- földkábel díja (15 méterig ingyenes, utána méterenként 3000.-)
- fogadó szekrény díja: 150.000-300.000
- munkadíjak: kb. 130.000.-
- egy-két doboz csoki az ügyintézőnek - megéri

Ezektől a tételektől inkább pluszban, de várható eltérés.

7. alapszabály: ne gondold azt, hogy amikor valamit be kell köttetned, Te teljes egészében kontrollálni tudod a dolgokat. Nem tudod. Ha azt mondják, hogy 150.000.- a fogadószekrény, akkor ne állj neki partizánkodni, hogy majd Te olcsóbban megveszed - nem fogod. Te ugyanis nem fogod azt a kedvezményt megkapni, amit a villanyszerelő hivatalból igen. Az, hogy ő erre már mennyit tesz rá, egy másik kérdés. Légy vele kedves, és akkor van esélyed nála.