Csend honol

Egy ideje nem nagyon történik semmi. A telken csend honol minden nap, mostanra beérkeztek a fagyok. Tennivaló már nem sok van. Hamarosan elkezdődik a kerítés átrakása és a diófa átültetése, végre elkezdett fagyni a talaj. A ház első vázlatterveit beadtuk az önkormányzathoz, most csak várunk és várunk és várunk. Közben lassan július óta (!) végre bekötik a villanyt is. Lassan minden elcsendesedik, rákészül a jövő évre. Megállt a levegő. Olyannyira, hogy a szomszéd ház kéményéből minden reggel már hetek óta egyenes füstöt látunk felszállni. Egy centit sem mozdul.
Ebben az álmos időben mi is inkább a tűz előtt kucorgunk idehaza. Egyetlen nap mentünk le a telekre, amikor egy kicsit laza volt a kedvünk és ott ebédeltünk.

Jóuram szépen meg is terített. Az asztalkát kidobott lom között találtuk a paddal együtt, ülni és enni rajta kíván némi óvatosságot, mert a faanyag már szivacsosra korhadt az évek alatt. Épségben megebédeltünk, ez volt az első alkalom, hogy az ebédeünket a telken költöttük el a cseresznyefa alatt.
Hamarosan ismét találkozunk Balázzsal, Gáborral és Sanyival, akikkel leülünk a ház gépészetéről és egyéb okos megoldásairól is beszélni. Lassan-lassan kialakul a kép.
Holnap épp az asztalosunk jön majd, aki elkészítette az árajánlatot a nyilászárókra, nagyon kiváncsi vagyok. Közben találtam egy parkettást is, aki nem mellesleg épp a közeli szomszédságban lakik, és már a villanyszerelőnk is megvan. Alakulunk, alakulunk.