Először is: minden lehetséges.
Ez azonban jónéhány dologtól függ. A legkézenfekvőbb, hogy van-e elég pénzed arra, amit kigondoltál. Jó magyar szokáshoz híven, mindig többnek szeretnénk látszani, mint amennyit valójában érünk és ez elsődlegesen mindig külsőségekben nyilvánul meg. Mind tudjuk, miről beszélek. Ettől lehet, hogy pont nem leszek népszerű, de nem nagyon érdekel. A tény az, hogy a magyarok többsége beleesett abba a nagyzási hóbortba, ami egy olyan dugóhúzóba viszi bele őket, amiből aztán később fejvesztve próbálni menekülni. Kell nekünk a BMW X7-es részletre, de ott virít rajta a szlovák rendszám, mert azért a regadót meg kell spórolni, na...
Ez a blog nem nekik íródott.
Azoknak szól, akik ésszerűen szeretnének építkezni. Arról az irányról, amerre a jövő tart. A jövő nem a még nagyobb autókról, még több vagyonról és tulajdonról szól. Egyszer az üzemanyag is elfogy, inkább tanuljon meg mindenki lovagolni vagy vegyen egy biciklit... Az élhető körülményekről, egy olyan házban, ami messze túlmutat azokon az ásatag konstrukciókon, amiket még mindig erőltetnek. Ebben a nem fenntartható életszínvonalban meg kellene tanulnunk meglátni, hogy nem a gránitlap vagy a laminált padló négyzetméterára az igazán lényeges kérdés. Hanem az, hogy valójában milyen környezetre vágyunk, ha már egyszer építkezésre adtuk a fejünket. Valóban attól érzed jobban magad, esetleg többnek, mert szebb-nagyobb-drágább a házad a szomszédnál? Talán nem. A belső űrt kívülről betölteni süttői márvánnyal nem nagyon lehet...